Robert E. L. Rodgers az Akadémia új tiszteletbeli tanára

Robert Ellison Lascelles Rodgers 1938-ban született az észak-írországbeli Belfastban. Abban a Bangor nevű városban nevelkedett fel, amely közismerten magas színvonalú tanulási és oktatási központ volt már a 6. században. Abban az időben az a mondás járta Európában, hogy ha valaki tudott görögül, az csakis ír lehet, nagy valószínűséggel Bangornak köszönhetően. A kelta egyház számos misszionárius tanára indult innen útnak a kontinensre. Szabó Dániel tiszteletbeli tanárunk szavaival élve: „Rodgers professzorra minden bizonnyal hatást gyakorolhattak ezek a kelta misszionáriusok, még ha ez nem is tudatosodott benne.”

Mielőtt azonban kifejtenénk, miért is állja meg a helyét ez a párhuzam, röviden tekintsük át Rodgers professzor életének néhány meghatározó állomását, amely bizonyságát adja rendkívül széles érdeklődési körének és tudományos felkészültségének.  

1956 és 1961 között a Királyi Légierőben szolgál, ahonnan példamutató teljesítménnyel szerel le. 1970-től 1974-ig a György Kereszttel kitüntetett Királyi Ulster tartományi rendőrségnél teljesít szolgálatot. 1980 és 1991 között börtönigazgató. Ezek a munkahelyek azt a benyomást kelthetik bennünk, hogy Rodgers professzor a fegyelem embere. Ha tovább nézzük tudományos életpályáját, arról győződhetünk meg, hogy Rodgers professzor az önfegyelem embere.

• Teológiát tanult alapképzésben, amit kitüntetéses oklevéllel végzett el az Allahabad Teológiai Szeminárium és a Serampore-i Egyetem közös képzésén 1971-ben;
• Teológiai mesterdiplomát szerzett a floridai Amerikai Teológiai Szemináriumban, 1977-ben;
• Teológiai mesterdiplomát szerzett az észak-írországi Hull Egyetem és Ökumenika Ír Intézetében 1980-ban;
• 1984-ben szerezte első teológiai doktori fokozatát a Hamburgi Egyetem és az Aix-en-Provance-i Szabad Református Teológia közös doktori iskolájában; értekezésének címe: „Robert Watts életének és legfontosabb műveinek teológiatörténeti vizsgálata, különös tekintettel a Szentírás verbális inspirációjáról szóló tanára”
• Pedagógiai mesterdiplomát szerzett az észak-írországi Ulsteri Egyetemen 1991-ben; szakdolgozatának címe: „Az antitézis testetöltése: bevezetés Abraham Kuyper pedagógiai elméletébe és gyakorlatába”. A szakdolgozat önálló monográfiaként is megjelent angol és magyar nyelven is. A magyar kiadás címe: Abraham Kuyper és a holland oktatás. Mindkét kiadáshoz előszót írt a néhai Lord Tonypandy, a brit Képviselőház egykori elnöke. Többek között ezt írja: „Ez a könyv inspiráció azok számára, akik hiszik, hogy Isten mindenek fölött Úr. Annak hirdetésére ösztönzi a közéletben is szerepet vállaló keresztyéneket, hogy hitünknek az emberi tevékenység minden vonatkozásában jelentősége van. Az igazság eme drágakövében Robert Rodgers egyesíti a tudományosságot, a közügyekben való jártasságot és az állhatatos keresztyén meggyőződést. Világosságot nyújt az útmutatást kereső keresztyéneknek, és minden bizonnyal kiemelkedő helyet foglal majd el korunk legtudományosabb vallási tárgyú értekezései között.”
• 1994-ben díszdoktori címet kapott a miskolci Bölcsész Egyesülettől, az egyetem életéhez és munkájához való hozzájárulásának elismeréseként. Rodgers professzor alapította meg az egyetem Keresztyén Tanulmányok tanszékét 1993-ban, amelynek 1998-ig tanszékvezetője is volt.
• 2002-ben teológiai díszdoktori címet kapott a Torontói Baptista Szemináriumtól, kiemelkedő egyházi szolgálatainak, a bibliai tudományok terén elért eredményeinek és az egyházi közösségek vezetésében felmutatott kiválóságának elismeréseként.
• 2013-ban irodalomtudományból szerzett doktori fokozatot a Belfast-i Cranmel Memorial Szemináriumban.

Írásai, tanulmányai többek között olyan folyóiratokban jelentek meg, mint az Evangelical Quarterly, a Journal of the Irish Baptist Historical Society, az Evangelical Voice, és a Gospel Magazine.

A reformációról szóló tanulmánysorozatát magyarra is lefordították, és a Sárospataki Református Teológiai Akadémia adta ki 1997-ben, amikor egy teljes félévet vendégoktatott a Rendszeres Teológiai Tanszéken. Benke György dékán, a tanulmányok fordítója így ír a kötethez készült előszavában: „Ha nem lenne semmilyen személyes kapcsolódásom a neves ír professzorhoz, és csak művei alapján ismerném teológiai munkásságát és felkészültségét, akkor is érthető volna elfogultságom és kötődésem írásaihoz.”

Kelta misszionárius elődjeinek nyomdokát követve Rodgers professzor Európa-szerte végzett igehirdetői szolgálatokat, nemcsak nagyvárosi gyülekezetekben, hanem vidéki cigány gyülekezetekben is. Számos egyetemen, főiskolán és lelkészképző intézetben tanított, a hallgatók elé élve biblikus világ- és életfelfogását. És még ennél többet is tett. Rendszeresen korrepetált vagy tartott szemináriumokat egy Miskolci cukrászdában (a Capriban); lektorálta hallgatói angol nyelven írt dolgozatait; doktori értekezésekhez nyújtott témavezetést; mindig kész volt arra, hogy segítse szükségben lévő hallgatóit, akár könyvekkel, tanulmányokkal, ebéd- vagy vacsorameghívásokkal (hiszen éhesen nem lehet tanulni), de többeket segített ösztöndíjakkal vagy támogatott anyagilag.

És ami még ennél is több: nem egy volt diákjával baráti viszonyt alakított ki. Hadd fejezzem be éppen ezért egy személyes élménnyel. Rodgers professzor úrral nem mindig értettünk egyet teológiai kérdésekben, ide tartozott például a női lelkészség kérdése. Emlékszem, amikor Miskolc főutcáján találkoztunk össze, és rákérdezett, hogy mikor lesz a lekésszé szentelésem. Mivel ismertem a véleményét, meglepett a kérdése, ezért visszakérdeztem: miért szeretné tudni? A válasza ennyi volt: „nemcsak teológiai meggyőződéseim vannak, hanem barátaim is…”

Számomra ez szépen szemlélteti azt, amit Szabó Dániel egyszer így fogalmazott vele kapcsolatban: „Rodgers professzor … nem népszerűséget keres, hanem gyógyulást kíván munkálni. Pontosabb ismerettel, elkötelezettebb magatartással és szélesebb perspektívával kíván megajándékozni.”

Köszönöm, Rodgers Professzor Úr!

Rácsok Gabriella